Hogyan értsük félre a nőket? | Csányi Sándor, az Agora rekordere

Hogyan értsük félre a nőket? | Csányi Sándor, az Agora rekordere

Csányi Sándor dramatizált stand up-ja az Agora eddigi legnagyobb érdeklődést kiváltó nagytermi rendezvénye. Harmadszor is megtelt a nézőtér, miközben a februári előadásra is elfogyott valamennyi belépőjegy.

Az egyszemélyes vígjáték fókuszában a férfi-nő közötti kommunikációs hézag, pontosabban az eltérő értelmezés áll. Bár „kapunk rendesen” (a sorokat olyan kékharisnya írja, akinek kamionra is van vezetői engedélye, várja az idei futball EB-t, és rendelkezik öniróniával), be kell vallani: rengeteg igazságmagva van az elhangzottaknak. A közönség reakciói – kedves összenézések és „na, ugye?!” tekintetek – is mind arról árulkodnak, hogy sok az ismerős szituáció. S valljuk be: a saját gyarlóságunkat kinevetni felszabadító érzés, akkor is, ha ezt egy sármos férfi olvassa a fejünkre. Vagy talán éppen ezért.

S hogy mi a siker titka? Csányi Sándor nagyon meggyőzően alakítja a különböző karaktereket, színészi eszköztára imponálóan nagy. Az egyszemélyes vígjáték igazán szórakoztató kikapcsolódás, az a fajta, ami után a nézők mosolyogva és könnyű szívvel távoznak. (Kulisszatitok: ezt nagyon szeretjük látni!)

Miután könnyű műfajról van szó, nem érdemes belemenni egy nehéz témába, mégis említésre érdemes, hogy mainapság, amikor a „gendersemleges” kifejezés a közbeszéd része, örömteli, hogy ilyen kedvesen, mulatságosan karikírozza ki Thália papja a nemek közötti különbséget. Mert van, és ez jó! S nyilvánvalóan okkal vagyunk olyanok, amilyenek. Férfiak és nők. Számtalan példát lehetne hozni, de megmaradva a darabnál és annak könnyedségénél, gondoljunk csak bele, mennyire másként hangzik – és mást is jelent! – a „mi a baj, Drágám?” kérdésre adott „semmi!” felelet, attól függően, nő vagy férfi szájából hangzik-e el!

P.S. A legnyilvánvalóbb különbség tökéletesen összeillik. Gondoljunk így a többire is!