Az egész a figyelemről szól, az egymásra való figyelésről | Interjú Csányi Sándorral

Az egész a figyelemről szól, az egymásra való figyelésről | Interjú Csányi Sándorral

Csányi Sándor Hogyan értsük félre a nőket? című egyszemélyes vígjátékát kivételesen nagy érdeklődés és siker övezi.
A februári volt a negyedik telt házas előadás az Agorában, miközben újabb kettőre van kilátás. Ennek kapcsán készítettük az interjút.

Agora: Tatabányán abszolút rekorder. Az Agora működésének 7 éve alatt egyetlen nagytermi rendezvény iránt sem volt még ekkora az érdeklődés. A siker is óriási. Más vidéki városokkal is ez a helyzet, vagy ebben az értelemben Tatabánya is rekorder?

Csányi Sándor: Szívesen mondanám, hogy igen, de az a helyzet, hogy ez az előadás más városokban is jól működik és szeretik. Tatabánya annyiban különleges, hogy szép hely és a közönség itt mindig nagyon jó. Tényleg jó.

Agora: A férfi-nő kapcsolat, mint a színpadi művek többségének eredője éppen annyira ingoványos, mint amennyire hordozza a siker lehetőségét. A különbségek karikírozásához nyúlni pedig olyan, mint 19-re lapot húzni. Amikor eldöntötte, hogy megírja, rendezi és eljátssza ezt a dramatizált stand up-ot, érezte-e ezt a kockázatot vagy biztos volt a sikerben?

Csányi Sándor: Hú, ez jó hosszú kérdés volt. Lássuk csak. Amikor az ember közölni akar valamit, nem mérlegel. Olyanról beszél, ami foglalkoztatja. Az a jó, ami mindenki számára egyformán ismerős.
Ez a férfi-nő téma azért jó, mert mindenkit érint és a befogadásában nincs különbség aszerint, hogy kinek milyen a vagyoni helyzete vagy az iskolázottsága például. A művészet lényege, hogy foglalkozzon azzal, ami minden emberben közös.
A feleségek időnként megőrjítik a férjüket és fordítva. Lehet, hogy azalatt is, amíg a színházi előadásra készülnek, egymás idegeire mennek. Aztán viszontlátják magukat a színpadon és azt is látják, hogy még másik 600 embernek is „aha-élménye” van. Tehát nincsenek egyedül, nincs is baj velük. Kinevetik a saját gyarlóságaikat, és ez felszabadító érzés tud lenni.

Agora: József Attila Hét napja című verse egészen torokszorító. Amikor először láttam a darabot, s ehhez a ponthoz ért, részint el voltam bűvölve, részint tartottam tőle, hogy leül a hangulat. Nem ez történt. Miért került be?

Csányi Sándor: A vígjáték akkor működik a legjobban, ha van benne olyan rész is, ami megszorítja a néző szívét. Kell valamennyi dráma a vígjátékba. Ellenkező esetben is így van: nem hiszek a túl komoly színházi előadásokban. Egy tragédiában is szükség van a humorra, mint feloldásra. Egyébként kipróbáltam több dolgot is. Ami nem működött, elhagytam. Ez működött az első pillanattól.

Agora: Van egy blokk, amikor beszélget a közönséggel. Mi volt a legizgalmasabb válasz, amit hallott?

Csányi Sándor: Arra a kérdésre, hogy mit értékelnek a nők a férfiakban, egy hölgy azt mondta, hogy „lepucolja a fegyveremet”. Megkérdeztem, hogy bérgyilkos-e? Mondta, hogy sportlövő. Sosem lehet tudni, mit hoz ez a rész, ezért nagyon szeretem.

Agora: Ha egyetlen dolgot kellene megfogalmazni, mit üzenne férfitársainak? … és mit kérne a nőktől?

Csányi Sándor: A férfiak maradjanak néha csendben és hallgassák meg a nőket. Amikor valaki beszél, akkor csak azt ismételi, amit tud. Ha hallgat, akkor van lehetősége arra, hogy valami újat tanuljon. Az egész a figyelemről szól. Az egymásra való figyelésről.

Agora: Kicsit nehéz a kérdés, de adja magát: hisz-e a hagyományos férfi-női szerepekben?

Csányi Sándor: Abszolút! Ez nem is olyan nehéz kérdés. Így élem az életemet. Szerintem ez egy jól működő rendszer. A férfi dolga, hogy óvja a szeretteit és biztonságot nyújtson a családjának. A nő dolga, hogy rendezze a család dolgait, végigvigye az elképzelésit, úgy, hogy a férfi azt higgye, ő irányít otthon.

Agora: Érik-e valami új Önben? Miben láthatjuk legközelebb?

Csányi Sándor: Idén nyáron rendezek egy filmet. Most ez köti le minden időmet. Jövő ilyenkor jön majd ki a mozikban.