Egy érzés mindent eltakar…

Egy érzés mindent eltakar…

Egy látszólagos ellentmondással jellemezhető leginkább Zorán – mindig nagyon várt – koncertje: a kiszámítható nagyon is izgalmas! Hiszen tudható előre, hogy Zorán és zenésztársai minden ízében professzionális produkcióval lépnek színpadra, s ugyanúgy gondolnak az Agora 450 fős közönségére, mint az Aréna tízezresére. Ahogy arra is számít mindenki, hogy a “best of” válogatás sosem marad el. A gazdag életpálya klasszikus és új szerzeményei, az újrahangszerelt slágerek, az abszolút muzikalitás, a hibátlan hangzás – és nem utolsó sorban – a tökéletesség iránti igény a minőségi kikapcsolódás és az izgalmas zenei élmény együtthatói. Ezt a komplexitást nagyon kevesen mondhatják a magukénak. Zorán igen.

Az Agorában adott kétórás koncerten egymást váltották a régi és az új, a lassú és a lendületes dalok. A műsor alkalmat teremtett a – lehető legjobb értelemben vett – nosztalgiázásra. Kétféle nosztalgia létezik: a hamis illúzión alapuló „régen minden jobb” volt kesergés, és a pozitív, előrenéző: „de jó, hogy megadatott és átéltem” típusú, amit mi más tudna jobban előcsalni, mint egy jól ismert és szeretett dal.

A koncert teljes ideje alatt tapinthatóan jelenlévő – zenészek és közönség közötti – kohézió az együtt éneklésben és persze a hatalmas ovációban csúcsosodott ki.