Élősködők | Zseniális, ám komor filmmel folytatódott az Agora mozis sorozata

Élősködők | Zseniális, ám komor filmmel folytatódott az Agora mozis sorozata

Az „Élősködők” című dél-koreai film vetítésével folytatódott az Agora mozis sorozata. A 4 Oscar-díjat és számos más, rangos elismerést kapott alkotást csak egyre nehezedő szívvel lehetett végignézni.

A társadalmi egyenlőtlenségek kezelhetetlen konfliktusait a mélyszegénység kontra felső tízezer szemszögéből bemutató dráma úgy működik, akár egy jó könyv: napokig nem enged el, foglalkoztat, újra és újra átgondolásra kényszerít.

Cselekményét egy mélyszegénységben élő négytagú család – a boldogulásukat szolgáló, többnyire kíméletlen, szánalmat nem ismerő – mesterkedései alkotják. Bár egyáltalán nem tehetségtelenek, sőt még leleményesek is – különösen a felnőttkorú gyerekek –, a beléjük szorult talentumot látszólag mégsem tudják más módon érvényesíteni. Mikor egyikőjük közel férkőzik egy felsőbb osztálybéli – a gazdagság ködében és az érinthetetlenség illúziójában élő – családhoz, elindul a lavina, s szó szerint visz mindent.

A karakterek egyike sem válik szerethetővé, a szánalmat is csak a gazdag feleség rendíthetetlen naivitása váltja ki. Ám – a nagyszerű dramaturgiának köszönhetően – egy-egy ponton mégis felsejlik, hogy a farkastörvények kiváltotta könyörtelen viselkedés mögött nyomokban azért maradt még lelkiismeret.

A vizualitás külön is erőssége a filmnek, olyan sok szimbolikus kép van benne, hogy elsőre talán fel sem dolgozható. Ahogy a szuterénlakás nyomasztó miliőjéből egyetlen vágással a választékos ízléssel berendezett, tágas terekkel, pazar kerttel rendelkező villában találja magát a néző… vagy ahogy a karakterek is megszépülnek az utóbbi környezetben. De még ezeknél is erőteljesebb, amikor azt láthatjuk, hogy az özönvízszerű esőzés nyomán a „lentieket” intenzíven lüktető hullámokban önti el a fekália, közben a „fentiek” csak egy romantikus, bekuckózásra csábító vihart érzékelnek.

A másik erősség a zene. Nemcsak a választás – amely kimondottan disszonáns viszonyban áll a képi világgal –, hanem a hangerővel való bánásmód. Szinte fizikálisan is felrázva ezzel a nézőket.

S a vége? (Figyelem, spoiler következik!) A gazdasági polarizációból eredő társadalmi konfliktus feloldhatatlannak tűnik, s végül mindenki vesztesként jön ki belőle: ki az életével, ki a szabadságával fizet érte. Mindezt egy tarantinoi vérfürdő borzalmával ábrázolva, amely mindenkit – legyen szegény vagy gazdag – megfoszt az emberi méltóságától.

A borítókép forrása: The Jokers