Igazából nekem egyetlen szerepem van, az a Zana Zoli, a Döglégy Zoli… (Interjú Ganxsta Zoleeval)

Igazából nekem egyetlen szerepem van, az a Zana Zoli, a Döglégy Zoli… (Interjú Ganxsta Zoleeval)

Az ExperiDance társulat “Nostradamus – világok vándora” című szuperprodukcióját november 18-án láthatja a tatabányai közönség, a Földi Imre Sportcsarnokban.
Az időutazós világkörüli út egyik hangulatfelelőse és idegenvezetője Ganxsta Zolee lesz. Ebből az alkalomból készítettünk vele interjút.

Agora: Mennyire könnyű vagy éppen nehéz a „lányos apukák rémálmából” a zseniális, reneszánsz tudós és látnok bőrébe bújni?

Ganxsta Zolee: Az, hogy én mi voltam és mi leszek, egy olyan dolog, amivel kár foglalkozni, mert már minden voltam, csak akasztott ember nem. Sőt, egyszer az is majdnem, de aztán azt kikerültem.
Színházi munkaként nem ez az első dolgom, mert már játszottam a kecskeméti színházban, gyerekdarabokban. Kérlek szépen, voltam egyszer már Popeye ellenfele, Bluto kapitány… aki nyilván negatív hős. Aztán voltam Winnetou, az nem annyira negatív hős… én mondjuk egy szakállas Winnetou voltam. Tehát a színház nekem nem teljesen újdonság. Most, hogy az ExperiDance-szel csináljuk ezt a Nostradamust, igazából, hogy is mondjam: mindig van egy olyan dolog, amit először csinál az ember… ezt hál’ Istennek nem először csináltam. Attól megijedtem, hogy esetleg táncolnom kell, mert akkor kimegy a közönség. De nem kell, hál’ Istennek. Ez egy prózai szerep, és még viccesen is van megírva. Úgyhogy az én Nostradamus-om azért a zseniális reneszánsz látnoktól egy kicsit messze van: Nostradamus egy idióta, tegyük hozzá. Én így hozom: speciális Nostradamus, olyan, mint én, egy kicsit személyre van szabva. Tehát nem nehéz átbújni egyik szerepből a másikba. Igazából nekem egyetlen szerepem van, az a Zana Zoli, a Döglégy Zoli, aki mindig ugyanaz. Egy kicsit megszínezve, nyilván, mikor milyen szerepben kell föltűnni.

Agora: A szüleid elismert, híres színészek. A közeg, amelyben felnőttél előnyt jelent-e most, hogy Te is Thália papjává lettél?

Ganxsta Zolee: Az, hogy anyukám és apukám színészek voltak és rengeteget voltam a színházban velük, gyerekkoromban, nem tudom, hogy segített-e… a közeg megszokása szempontjából mindenképpen segített.  Igazából az segít, hogy én belecsöppenek egy dologba, és akkor megpróbálok alkalmazkodni a körülményekhez. Nem kell ehhez az, hogy színházban nőjünk fel. Az én kislányom is jön velem ide-oda, aztán majd meglátjuk, hogy mit hoz számára az élet.

Agora: A Nostradamus – Világok vándora premiere óta eltelt másfél év, s a siker töretlen. A Kartel nemrégiben megjelent új albuma, a KO! egy hét alatt aranylemez lett, s egy sikeres székelyföldi turné után vagytok. Jó széria… Hogy viseled?

Ganxsta Zolee: A Nostradamus sikere hála Istennek már elég régóta töretlen, és tényleg telt házas előadásokat csinálunk mindenfelé. Hogy viselem? Szerintem a sikert nem kell viselni, azt csak a hülyék nem tudják elviselni. Meg ez nem akkora siker, mintha Hollywoodról beszélnénk. Álljon meg a menet! Szerintem ez tök jó dolog, hogy így megy, és reméljük, hogy még nagyon sokáig így is lesz. És remélem, hogy Román Sanyi (Román Sándor táncművész, az ExperiDance művészeti vezetője – a szerk.) betartja az ígéretét és új szerepet is kapok itt az ExperiDance-ben és nem kell elhagynom a társulatot… mert akkor visszajövünk néhány barátommal, akik mondják majd, hogy садитесь (ülj le – a szerk.)!

Agora: Mit üzensz a tatabányai közönségnek?

Ganxsta Zolee: Ez egy nagyon egyszerű dolog: Kedves Közönség! Ha már vesztünk, vesszünk parádésan, puskaropogással. Hajrá Atlético!