“Én kérem, érzékeny vagyok definíciós kérdésekben” | A Kolorádó kid c. filmet vetítettük

“Én kérem, érzékeny vagyok definíciós kérdésekben” | A Kolorádó kid c. filmet vetítettük

Az Agorában bevett szokás, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója előtt néhány nappal, a témához kapcsolódó filmet vetítünk. A szándék az, hogy az iskolás korosztály ezirányú ismereteit könnyen befogadható – sőt szórakoztató – módon bővítsük. A választás ezúttal egy „szabálytalan” – nem heroizáló, pátosztól mentes – történetre, a Kolorádó kid című filmre esett. 

Az alkotás valóban nem szokványos. Már az első kockái sem: a történet egy angol újságíró, a beszédes nevű Noel Free narrációjával indul, amely többször visszatér, hogy a legváratlanabb pillanatokban kizökkentse, majd magára hagyja (…) a nézőt.  De, ami igazán formabontóvá teszi a filmet az az, hogy teljességgel nélkülözi a hősöket. Sőt! Központi figuráira hosszú ideig csak negatív jelzőket lehetne találni: cinikusak, szabadosan viselkednek, önös érdekek vezérlik őket, ám azzal együtt is csak sodrónak. Szinte minden helyzetben rosszul reagálnak, indokolatlanul káromkodnak, bosszantóan együgyű szlenget beszélnek, s így tovább. Nem úgy az egy-egy mondatos – vagy éppen dalos – mellékszereplők, akik csillogó intelligenciával sziporkáznak, s bár feltűnésük csupán villanásnyi, mégis olykor maradandóbb nyomot hagynak, mint maguk a főszereplők. Nem is beszélve a váratlanul feltűnő – elsőre oda nem illő – karakterekről: Rózsa György, mint konferanszié, Kiss Tibi, mint forradalmár, Bakáts Tibor, mint lecsúszott alkoholista, s nem utolsó sorban DrMáriás, mint kihallgató tiszt.

Ám van egy pont, ahol váratlan fordulatot vesz a történet, s a középpontjába állított kallódó emberek is hirtelen karakteresebbé lesznek: amikor Bécsben, a rádióból megszólal Hollós Ilona hangja, s a honvágydal szíven találja a nyugat felé igyekvő társaságot. Ez az a pillanat, amikor a szereplők érthetőbbé, érdekesebbé válnak, sőt maga a történet is izgalmasabb és gyorsabb lesz.

Hősök azonban továbbra sem születnek. Marad az önzés, s a pillanatnyi előnyök vagy a hosszabb távú boldogulás reményében az árulástól sem riad vissza senki. Senki… kivéve a magára hagyott főszereplőt, Kreuzer Bélát, aki szintén szabálytalan utat jár be: a börtönévek a bátor, vagány srácból előbb vakmerő, végül pedig kíméletlen, megbocsátásra képtelen embert faragnak.

A lassú folyású – érdekes mozaikokból összeálló – történet kiválóan visszaadja a kor fojtogató atmoszféráját, nem feledtetve, hogy a történelem legfényesebb lapjaira is csak gyarló emberek írnak!