Az indiánosdiból nem lehet kiöregedni…

Az indiánosdiból nem lehet kiöregedni…

A sast sem lehet kötelezni, hogy úgy éljen, ahogy a varjú él.
(Ülő Bika)

Az Agora szlogene – Itt mindig történik valami! – az Indiános családi napot megelőző délutánon a szokottnál is jobban érzékelhető volt a házban. A nagyteremben még zajlott a Youth is ON konferencia, amelyen komoly dolgokról esett szó, közben pedig az épület minden más szeglete megtelt a másnapi program kellékeivel: színes tipik (amik még a nyári táborban készültek), megdöbbentően élethű bölényábrázolások, marcona harcosok, indiánruhában feszítő – köszönésre késztető! – kirakati bábuk, különleges motívumokkal ékesített díszletek, nyilak, íjak, valamint játék tomahawk-ok és tolldíszek minden mennyiségben. A főszervező – Lassú Kéz – még a zárás előtti percekben is indián bölcsességeket ragasztott régebbi habkartonokra.

A Vértes Agorájában egy éve melengetjük az indiános tematikát, s most végre megvalósulhatott a családi nap, amelyen gyerekek és felnőttek önfeledt, vidám játékkal tölthették el a borongós őszi szombat délutánt: részt vettek a pontgyűjtő játékban, amelyben az ügyességre, a bátorságra és a tudásra egyaránt szükség volt, jelmezbe öltöztek, arcfestésnél bevállalták a harci díszeket, s fotózkodtak minden idők legmarconább sziú törzsfőnöke, Ülő Bika portréjával, békeidőben pedig indiános meséket néztek és hallgattak, s úgy általában jól érezték magukat!

Ahogy Lassú Kéz fogalmazott: az Agora törzs ismét jól teljesített, s Manitu nevet…

Lejegyezte: Ábrándos Vihar (ihlette: Titokzatos Szikla).