A csendet szítani

A csendet szítani

Rendhagyó módon indult az Agora irodalmi-zenei sorozata, a Huzat idei utolsó programja. Indusztriális kísérleti zenével aláfestett verselés szólt a hangszórókból, miközben a házigazda, Sopotnik Zoltán, s a vendég, Orcsik Roland sejtelmesen mosolyogva vizslatta a közönséget, hogy aztán az irodalmárok rúdtáncos mivoltát és gyakorlatát mutassák be – ahogy költők között illik: szavakkal és azokon tekeregve.

Az apropót Orcsik Roland új könyve, a Legalja című verseskötet megjelenése adta, s nem épp’ optimista hangulatban indult a diskurzus. Ám ahogy a közéleti lírától eljutott a – könyv szövegvilágát is meghatározó – különös és mégis koherens logikára utaló okfejtésig, miszerint az Ószövetség és a kommunista kiáltvány között bizonyos tekintetben létezik párhuzam, már vibráló, életteli irodalmi párbeszéddé nőtte ki magát. S a hallgatóság azt is megtudhatta, hogy a költő a tetőn dolgozó ácsok párbeszédét is irodalmi környezetbe tudja és szokta helyezni, miközben saját – egyszerre anakronisztikus és antigonisztikus – prófétai attitűdjét gondosan óvni igyekszik, nehogy átbillenjen belőle a bohóc szerepébe.

A programot Orcsik Roland és felesége, Orcsikné Szvetnyik Margit Judit verskoncertje teljesítette ki: az elektromos citera – s néhány rendhagyó kiegészítője –, a hegedű és a házaspári harmónia a különleges élmények sorába sodorta a decemberi Huzatot.