Nem csak a pisztoly ejthet halálos sebet…

Nem csak a pisztoly ejthet halálos sebet…

a szavak, a cselekedetek vagy éppen a nem-tettek is… ahogy erre az Agorában vetített Loving Vincent című film is érzékenyen rávilágított.

A Kortárs Galéria ismét kilépett egy filmvetítés erejéig a falai közül, hogy lenyűgözze látogatóit és az unikális moziélményre vágyó közönséget.

A Loving Vincent című film többrétű tiszteletadás Vincent van Gogh előtt, aki úgy vált a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakjává, egyszersmind a világ egyik legismertebb festőművészévé, hogy alkotói korszaka döbbenetesen rövid ideig (8 évig) tartott.

A különleges animációs életrajzi dráma úgy eleveníti meg Van Gogh-ot, hogy a történetmesélés a halála után kezdődik, s egy olyan fiatalember szemén keresztül ismerteti meg egyre jobban a nézővel, aki a történet elején egy cseppet sem kedveli őt, s azok a – Van Gogh életét éppen csak keresztező vagy meghatározó – emberek is, akikkel kapcsolatba kerül valamennyien más szemmel látják a holland festőt. Mégis a film végére kirajzolódik az érzékeny, a mindenség befogadására és megmutatására, de legelsősorban figyelemre, elismerésre és szeretetre vágyó ember. Az ember, aki egyben a nagybetűs művész, annak minden lelki megpróbáltatásával, s a korai halál elkerülhetetlenségének attitűdjével. 

Ha a nézőnek nem fájna eléggé, hogy ez a jobb sorsra érdemes zseni – aki már az anyai szeretet is kénytelen volt nélkülözni – mindössze 8 évig alkothatott, s életében csupán egyetlen képet tudott eladni, vagy hogy gondot jelentett számára vásznat és festéket venni, a film lenyűgöző vizuális világa végképp a lelkéig hatolt, hogy paradox módon gyötörje azt! A filmnek ugyanis mind a 65.000 képkockája az ő – senki máséhoz nem hasonlítható – festői világát vetíti vissza, szó szerint megelevenítve ikonikus alkotásait is. A száznál is több festőművészből álló csapat egyedülállót alkotott – olajjal, vászonra, mint maga Van Gogh: a motívumok, a színvilág, a „védjegyzett” ecsetvonás… időnként alig lehetett győzni a befogadását.

Amilyen kevés a filmben a cselekmény (mert nagyon kevés), olyan sok a lelki munka vele. Ahogy a narrátorrá és – Van Gogh rejtélyes halála kapcsán – önjelölt nyomozóvá lett Armand Roulin nagy utat jár be lelki síkon (a hűvös távolságtartástól az emberi és művészi nagyság felismeréséig) a filmben, ugyanígy vezeti a nézőt is.

Megtekintése érzékeny lelkűek számára csak földhözragadt nagykorú felügyelete mellett ajánlott.