Salamon Hugó tevékenységét közművelődési életműdíjjal ismerték el

Salamon Hugó tevékenységét közművelődési életműdíjjal ismerték el

Salamon Hugó – a közösségi művelődés területén végzett – tevékenységét a Nemzeti Művelődési Intézet Illyés Gyula közművelődési életműdíjjal ismerte el.

Salamon Hugó az elmúlt tíz évben – a nyitás óta – A Vértes Agorája szakmai igazgatója volt, egészen az idei év májusáig. Az Agora az Ő szakmai irányítása alatt vált Tatabánya és térsége meghatározó közművelődési és közösségi intézményévé, s országos viszonylatban is példaértékű szervezetté, a szakmai érdeklődés megkerülhetetlen tényezőjévé.

Ahogy korábban, az intézmény jogelődje A Közművelődés Háza élén eltöltött időszak (1987-1999) is a szakmai sikerekről, az innovatív kezdeményezésekről, s a – Tatabánya élhetőségét pozitív irányban befolyásoló – maradandó értékteremtésről szólt.  

Salamon Hugóra a közművelődési stratégialkotásban, valamint – a jövő alapjait építő – képzésben a mai napig számítanak, fejlesztői és oktatói tevékenysége nélkülözhetetlen.

Ahogy az alapító Nemzeti Művelődési Intézet fogalmaz, az Illyés Gyula közművelődési életműdíj azoknak a közösségi művelődés területén dolgozó szakembereknek adományozható, akik kiemelkedő tevékenységükkel a helyi társadalom életerejének erősödéséhez, valamint a szakmai utánpótlás fejlesztéséhez meghatározóan hozzájárultak. Mi, akik abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy dolgozhattunk és fejlődhettünk Salamon Hugó mellett, tudjuk, ha valaki, Ő maradéktalanul méltó erre az elismerésre. A munkakultúra, a támogató, bizalmi környezet, amelyet teremtett, meghatározó marad. Miként tudása, szorgalma, fegyelmezettsége – s talán a legfontosabb –, a példamutatása is múlthatatlan hatással van ránk. Ahogy a laudáció zárszavában is elhangzott: Salamon Hugó Kárpát-medence-szerte követendő személyiség.

Az életműdíj adományozását a Nemzeti Művelődési Intézet XVI. konferenciáján, a „Stratégiai együttműködések – Közművelődés a társadalmi kapcsolatok tükrében” című tanácskozáson hirdették ki, ám Salamon Hugó más irányú elfoglaltsága miatt nem lehett jelen, így az átadás egy későbbi időpontban valósul meg. 

Salamon Hugó gondolatai az életműdíjjal kapcsolatban, amit a konferencia résztvevőinek a helyszínen felolvastak:

Tisztelt Ügyvezető Asszony! Kedves Magdi!
Kedves Erika! Kedves Emília!
Kedves Konferencia résztvevők, Kollégák!

2013-tól a Nemzeti Művelődési Intézet szinte valamennyi stratégiai konferenciáján jelen voltam. Esetenként különböző témákban megosztottam az általam akkor képviselt szervezet, a tatabányai Vértes Agorája szakmai kezdeményezéseit, szervezeti és kapcsolati hálója fejlesztésével kapcsolatos tapasztalatainkat. Most ez az első alkalom, hogy személyesen nem vehetek részt a konferencián. Sajnálatos ez azért, mert az intézet vezetése, szakmánk módszertani irányítói megtiszteltek azzal, hogy idén nekem ítélték az Illyés Gyula életmű-díjat. Köszönöm, hogy gondoltatok rám, elismertétek a munkámat. Ebben a pillanatban Kaposváron tartok fejlesztő programot a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nevében. Sajnos, amire a díjról és a stratégiai konferenciáról értesültem a programot már nem lehetett lemondani, más kollégának átadni. A boldogság mellett így szomorúság is van bennem, hogy személyesen, nem vehetem át a díjat és a többi díjazottnak nem gratulálhatok, a felterjesztőknek nem mondhatok köszönetet.

Egész életemben úgy gondoltam, hogy magunkat nem, de a munkánkat és a feladatainkat mindig komolyan kell venni. Most is így gondolkoztam, s ezért nem mondtam le a kaposvári programot. Ösztönösen is így gondolkoztam ifjú klubvezető koromban, akkor is, amikor egy építőipari vállalat munkásszállóján dolgoztam népművelő-igazgatóként a vállalat művelődési központját megalakítva, amikor megyei művelődési központot vezettem s utóbb, amikor A Vértes Agorája szakmai igazgatójaként két öt éves cikluson át divízió vezetőként dolgozhattam idén májusig, s most is, amikor egy tanácsadó cég működéséért vagyok felelős.

Az imént azt írtam, hogy a feladatot kell komolyan vennünk. E mellett hitem szerint komolyan kell venni a munkatársainkat, a partnereinket, a használó polgárokat, a közösségek tagjait, mindenkit, akikért dolgozunk, akiknek szolgáltatunk. Az én életmű díjamban a mindenkori munkatársaim és partnereim is benne vannak. Nélkülük nem tudtam volna azt tenni, amit fontosnak, korszerűnek, helyénvalónak gondoltam. A mestereim is benne vannak ebben a díjban az NMI jogelődjének néhány ikonikus alakja, Beke Pali, Fodor Kati, Kovalcsik József, s a tanáraim közül Maróti Andor és B. Gelencsér Katalin. Odafentről talán mosollyal a szájuk szegletén azt üzenik: jó munka volt, nem csalódtunk. Szellemüket képviseltem, vittem és viszem tovább.

S végül kedves Kollégák! Komolyan kell vennünk azt a védőhálót, képviseleti, menedzseri és szakmai, oktatás fejlesztési tevékenységet, amelyet az NMI végez szakmánkért, szakmánk presztízséért. Becsüljük meg, s mi magunk a saját helyünkön tegyük meg azt, ami építi az embereket még az ilyen nehezebb helyzetben is, amilyenben most élünk.

A díj mellett köszönöm az NMI-nek, hogy bevont inspiráló feladatokba, lehetőséget adva tananyagfejlesztésekre, képzések megtartására, tanulmányok megfogalmazására, stratégiáról való gondolkodásokba, az Agora Műhelyben való közreműködésre. A munkára, a feladat ellátására kész vagyok ezután is.

Figyelmeteket köszönöm, üdvözöllek benneteket

Salamon Hugó