Ráskó Eszter önálló estje
A Dumaszínház társulatában az ivararány markánsan az erősebbik nem felé tendál. Pedig az általános vélekedés és tapasztalat szerint mi nők (a sorokat is fehérnép írja) sokkal többet beszélünk, verbális képességeink – a formális logika és a tudomány mai állása szerint – fejlettebbek a férfiakénál. Joggal merül fel a kérdés: mégis miért ennyire maszkulin műfaj a hazai stand up? A magyarázat talán abban rejlik, hogy a férfiak körmönfont megfogalmazás helyett – a beszédben is – egyenesen a lényegre térnek: kimondják, amit gondolnak, s úgy, ahogyan az a gondolat megszületett. Nincs finomkodás, nincs körülírás. S talán az is hozzátartozik mindehhez, hogy bátrabbak az önirónia terén (is).
Pedig a műfaj sajátossága – az azonosulásélmény – miatt is nagy szükség van rá, hogy a női nézőpont és logika (sic!) is képviseltessék a színpadon. Így minden olyan dumaszínházi est, amelyen női előadó áll a reflektorfényben: hiánypótló!
Ráskó Eszter önálló estje címéül egy oximoront – “Tirpák madonna” – választott, s ez máris fejlett öniróniát sejtet, s a Dumaszínház honlapján olvasható jellemzés az azonosulásélményt is előre vetíti:
Pszichológus, szexuálpszichológus, HR manager, Szabolcs megye önjelölt üdvöskéje, megrögzött élménykereső, enyhén nárcisztikus és szociálisan túl kompatibilis személy. Stresszhelyzetben számos esetben mutatja Tourette szindróma jeleit (vagyunk így ezzel egy páran – a szerk.), gátlástalansággal vegyes figyelmetlensége gyakran sodorja olyan helyzetekbe, amelyekből csak órákig tartó smsezéssel tudja kivágni magát. A szinti pop, a trash és Phil Collins megrögzött rajongója, a társas interakciók szibillája, illetve a birtokos jelzős szószerkezetek ásza. Általában ő mondja, hogy rablótámadás, mert az ő hangja mélyebb.