Kételkedni tanított a Dumaszínház

Kételkedni tanított a Dumaszínház

„Nos, lássuk hát, imígy szólt Artegall,
s az igazt mind leválasztá, s a bal
mérlegtányérba mindet feltevé,
s a jobba a hamist…”
(Edmund Spenser: A tündérkirálynő – Károlyi Amy fordítása)

Kőhalmi Zoltán legújabb önálló estjén – a misztikumok útvesztőjén, s mélyen szántó gondolatok szövevényén keresztül – képet festett a kritika nélküli információbefogadás alattomosságáról, s az óvatlan hírfogyasztókra leselkedő veszélyeiről. Így a humor – a metaforák képletes-képtelen palástja alatt – ezúttal a lényeglátás elvesztése felett érzett aggodalomból táplálkozott, s időnként inkább kétségbeesett vészharangra emlékeztetett.    

Mert bár egy aprócska, mindannyiunk zsebében ott lapuló készülék segítségével – valamennyi nyelven – elérhető a világ összes létező tudása, mégis: sosem látott mértékben válnak a tévhitek tömegek meggyőződésévé, s ami rosszabb: mindennapjai alakítójává…

S igaz, ezek között vannak ártalmatlanok, mint például a horoszkópok, aszcendensek uniformizált „eleve elrendelései”, vagy a – pallérozott elme számára már-már abúzusként ható – álbölcsességek sokasága, ám lényegesen több a mérgező és veszélyes, önsorsrontásra, s akár fanatizálásra is alkalmas, vagy egyenesen annak szánt dezinformáció.

Így a túlélés egyik talpköve mainapság: a megfelelően szelektált és kritikus hírfogyasztás, de mindenekelőtt a kételkedés képessége!