“A történelem nincs tekintettel az egyénre, és amit a bennünket körülvevő világról tudunk, nem rendezhető el szépen lekerekített anekdoták gyűjteményébe.”
A szerzővel Reichert Gábor irodalomtörténész beszélget.
Közreműködik: Tijana Stankovic (hegedű).
Kakuk Tamás első regényével nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy leszámoljon az angyalbőrös anekdotizmussal: névtelen főhősének mozaikszerűen megjelenített élményein keresztül arról beszél, milyen nyomokat hagynak egy átlagos fiatalember személyiségén a Magyar Néphadsereg kötelékében eltöltött évek. A Keleti zóna elbeszélője nem adomázik, nem kedélyeskedik, nem próbálja elhitetni az olvasóval, hogy nagy titkok tudója. Éppen ennek az ellenkezőjét teszi. Rámutat, hogy a történelem nincs tekintettel az egyénre, és amit a bennünket körülvevő világról tudunk, nem rendezhető el szépen lekerekített anekdoták gyűjteményébe. Névtelen elbeszélőnk pontosan tisztában van vele, hogy nincs uralma saját történetei felett: gyakorolhatja laktanyabeli barátaival a különféle megnyitáselméleteket, a keleti zónában sosem lehet más, mint egyszerű gyalog egy nagyobb, beláthatatlanul bonyolult sakktáblán.