A közösségi művelődés korszaka – A Nemzeti Művelődési Intézet XV. stratégiai konferenciája

A közösségi művelődés korszaka – A Nemzeti Művelődési Intézet XV. stratégiai konferenciája

Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
(Petőfi Sándor)

10 éves a Nemzeti Művelődési Intézet, s ebből az alkalomból konferenciát rendeztek a lakiteleki székházban. A meghívott előadók a magyarországi közösségi művelődés történeti áttekintésétől kezdve a működési modellek változásán át az elmúlt tíz év kiemelkedő eredményeinek ismertetéséig átfogó képet nyújtottak erről a fontos – társadalomformáló és fejlesztő – területről, nem hagyva ki a jövőt érintő elképzeléseket sem.

Elsőként Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkára összegezte – számszerű adatokkal illusztrálva – a közművelődési hálózati rendszer építését, működtetését, a képzési programok megvalósítását, illetve az ezt szolgáló infrastruktúra- és humánerőforrás-fejlesztést lehetővé tevő kormányzati törekvéseket. Ezek nyomán mára az ország legkisebb – akár 100 fő alatti – településein is működik közösségi színtér és felkészült közművelődési szakember.

Őt követte Halász János államtitkár, aki saját- és általában véve a személyes elhivatottságról, mint értékteremtő erőről tett említést, felidézve a hazai közösségi művelődés és a Nemzeti Művelődési Intézet fontosabb mérföldköveit, s néhány meghatározó személyt, aki maradandót alkotott ezen a területen.

L. Simon László államtitkár történeti áttekintése az írástudatlanság felszámolásától a civil világot legyaluló történelmi kríziseken át a közművelődés mai állapotáig vezetett, amikor – mint mondta – nem csak jól működő hálózat, de akarat és ehhez szükséges forrás is van. A közösségi művelődés – generációkon átívelő – átgondolt szellemi munka, amelynek eredménye – a lokalitás erősítése mellett – a társadalmi felemelkedés.

Lezsák Sándor, a Népfőiskola Alapítvány elnökeként a játékról, mint a közösségi élmény hagyományokra épülő, szenvedély táplálta formájáról beszélt: a sakktól a bridzsen át a bűvöskockáig, megemlítve a játékok közösségépítő szerepét is.

A Nemzeti Művelődési Intézet korábbi, nyugalmazott főigazgatója, Polyák Albert előadása a szervezetépítés általános és konkrét – területspecifikus – lépéseiről szólt: bemutatva, hogyan jut el egy szervezet a víziótól a rendszerszerű, stabil szakmai működésig, s miként teljesíti be küldetését.

Kárpáti Árpád, a Nemzeti Művelődési Intézet korábbi ügyvezetője a változás időszakáról beszélt. A példa, s így követhető minta nélküli átszervezés, – amelynek nyomán 2017-ben egy állami közfeladat az államháztartáson kívül került –, végül megmutatta a szervezet erejét, rezilienciáját. A szakmai szolgáltatás folyamatos maradt, s nem volt olyan területe, amely csorbát szenvedett volna.

Závogyán Magdolna, az NMI jelenlegi ügyvezetője ehhez is kapcsolódva a csapat, s az azt alkotó emberek értékteremtő erejét emelte ki. Mint mondta, a léptékváltás, s valaminek a magasabb szintre emelése lelkiség és értékrend kérdése. Emellett bemutatta a Nemzeti Művelődési Intézet elmúlt 10 évének legfontosabb eredményeit: infrastruktúra- és humánerőforrás-fejlesztés, szakemberképzés, szakmafejlesztés, Kárpát-medence-szerte. S beszámolt a jövő terveiről, különös tekintettel a közösségépítésre, s azokról a programokról, amelyek ezt hivatottak szolgálni.

Az előadásokat műhelymunkák követték.

A Vértes Agorája, azon túl, hogy Tatabánya és térsége meghatározó közösségi-kulturális intézménye, az ország közművelődési vérkeringésének is aktív részese. A mostani konferencián szervezetünket Salamon Hugó, szakmai igazgató, valamint a két szakmai csoport vezetője, Seffer Edina és Fatuska Máté képviselte.